A mai napon több százan álltunk ki kerületünk egyik iskolájának, tanárainak, és nem utolsó sorban gyermekeinknek érdekeiért.
Fontos nap volt ez kerületünk életében. Megmutattuk, hogy ki kell állnunk jogainkért, ki kell állnunk jövőnkért. Több százan mentünk az oktatási miniszterhez - persze nem volt elég bátor szembe nézni velünk - hogy elmondjuk és hallassuk véleményünket: A NEPTUN ÉLNI AKAR!
Nekem, önkormányzati képviselőnek komoly tanulsággal szolgált a Neptun teljes története. Kiderült ugyanis, hogy totális uralommal rendelkező emberek teljesen tévesen értelmezik a demokráciát és az önkormányzatiságot. Azt gondolják, hogy totális hatalmuk arra való, hogy mindenen és mindenkin átgázolva érvényesítsék akaratukat, és gazdasági szempontjaikat, mutyijaikat, és mindenhatónak hitt elképzeléseiket. De egy fontos dolgot elfelejtenek, azt, hogy akiktől a hatalmukat kapták nem fásult és élettelen bábuk, akikkel bármit meglehet tenni. Sokszor leírtam már, nem ismétlem magam miként is kerülték meg László Tamás és társai az egyeztetéseket, a beszélgetéseket. De az most kicsit fájt, hogy a Raoul Wallenberg iskolaügyében személyesen intézkedett miniszter urunk, az ELTE esetében is közbenjárt, de ami iskolánknál eltűnt mint szürke szamár a ködben, és nem mert a gyerekek és szülők szemébe nézni.
De lehet ennek a napnak nem is ez volt az értelme. A lényeg abban állt, hogy a tantestület javaslatait átvette a minisztérium, és talán mérlegeli is őket. Még pislákol a remény, és ez jó hír. Balog miniszter úr, ha nem dugja homokba a fejét, meghallja a tüntetők szavát. Ha azonban további egyeztetések nélkül mégis aláírja a Neptun halálos ítéletét, akkor elmondhatjuk: elsunnyogott a személyes találkozó elől, és nem méltó miniszteri székéhez.
Az üzenet felé pedig teljesen egyértelmű és világos volt: A NEPTUN ÉLNI AKAR!
